Mire figyeljünk?
A diszpraxia fogalma- idegrendszeri eredetű mozgáskoordinációs zavar
A praxia szó cselekvéssorok tervezését, irányítását jelenti, ami meghatározott feladat érdekében történik. Tanulási folyamat eredményeként alakul ki. A praxia a saját test és környezet kölcsönhatásában megszerzett és elsajátított mozgás megfelelő alkalmazása. Magába foglalja, hogy
- a mozgássorok helyes időrendben követik egymást,
- a felesleges együttmozgások kiiktatásra kerülnek,
- a testséma és téri tájékozódás pontos.
A praxia zavara a diszpraxia, amely a saját test és a környezet kölcsönhatásának zavara. Idegrendszeri eredetű mozgáskoordinációs zavar. Fennállásakor hiába a mozgásos, gyakorlati tapasztalat, azt nem képes az érintett személy a megfelelő módon alkalmazni. Ayres szerint a szenzoros integráció zavarinak egyfajta megnyilvánulása, amely az érzékek – látás, hallás, tapintás, szaglás, mozgás – feldolgozását, összekapcsolását és az azokra adott megfelelő válaszadást foglalja magába.
A diszpraxia megjelenése, jellemzői
A fejlődés során megjelenő diszpraxia esetén az érintett személy mozgásrepertoárja – ép mozgásrendszere ellenére – szűk, gyakran éri kisebb-nagyobb baleset, viselkedése önállótlan. Fennállása esetében a mozgáskoordináció fejlődése eltérő, a mozgássorozatok kivitelezése nehézséget jelenthet a gyermeknek.
A dixpraxia jellemzői
- normál intelligencia
- érintett személy korának megfelelő kommunikációs képesség – kivétel lehet azonban, ha a beszédközpont is érintett
- átlagos vagy annál jobb memória
- helytelen vagy kialakulatlan testséma – például
- nem tud másokat utánozni
- nem képes megmutatni, illetve megnevezni, hol értek hozzá
- általános lassúság jellemzi, pl. öltözködéskor
- nehezen tájékozódik a saját testén
- a laterális dominancia (oldalság) kialakulatlan
- nehézkes a két oldal koordinációja
- téri tájékozódás nehezítettsége – például:
- könnyen eltéved
- váratlanul beleütközik emberekbe, tárgyakba
- rendszeresen felcseréli az irányokat
- nehézséget jelent a térképen való tájékozódás
- koordinálatlan mozgás eszközhasználatban, önkiszolgálásban, játékban, sportban – a mozdulataik darabosak, nehézkesek, kapkodóak, következetlenek, az alapvető kézügyességet kívánó tevékenységek, az aprólékos manuális mozdulatok, az írás, a vonalvezetés, az ollóhasználat nehézséget okoz számukra
- gyakran célszerűtlen cselekvéseket végeznek
A diszpraxia megjelenhet egyes testrészeket érintően, mint például az arcot, kezet, nyelvet érintően, de előfordulhat az is, hogy bizonyos tevékenységek zavaraiban nyilvánul meg, mint például a térben történő tájékozódás vagy öltözködés. Gyakran előfordul az is, hogy más betegségek is társulnak hozzá, mint például ujj-agnózia, diszgráfia vagy diszkalkulia.
A diszpraxia oka
A diszpraxia részképesség gyengeség, amely az agyi funkciók hibás működése következtében lép fel, mozgáskoordinációs zavart eredményez. A hátterében a testkép, a testséma, a téri érzékelés zavara áll.
A diszpraxia másodlagos tünetei
A diszpraxia tehát többféle formában is megjelenhet. Előfordulhat, hogy látványosabban, de az is, hogy kevésbé látványosan van jelen. Az érintett személy számára azonban mindenképpen sok nehézséget okoz, ami kudarcok sorozatához, frusztrációhoz, szorongáshoz vezethet. A diszpraxia másodlagos tüneteként megjelenhet befelé fordulás, háttérbe húzódás, a mozgás kerülése, iskolai teljesítményzavar, viselkedészavar (inkább gyerekeknél) és depresszió (inkább felnőtteknél) is.
Diszpraxia esetén javasolt terápiák
A diszpraxia nem megszüntethető, azonban fejlesztés, terápiás megsegítés mellett a tünetek enyhíthetőek. Mindenképpen ajánlott a mozgás- és testséma fejlesztése, valamint támasznyújtás a mindennapi tevékenységekben. Igen jó eredményt mutatnak a különféle Ayres-terápiák.
A fejlesztések során a nagymozgások pontosítása, a tempó, az irányok, a ritmus kontrolljának tudatosabbá tétele, a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a tér-, irány- és formaészlelés fejlesztése, a testséma és testtudat erősítése a cél. Hangsúlyos fejlesztési terület továbbá az izomtónus-szabályozás és az egyensúlyi rendszert érő ingerek feldolgozásának javítása, a mindennapi tevékenységekben való részvétel és cselekvéssorok gyakorlása, valamint olyan eszközök használatának gyakorlása, melyhez mozgástevékenység kapcsolódik.
Segítség kérés
A diszpraxia a neurológiai betegségek közé tartozik. Szakember általi diagnosztizálását követően érdemes minél előbb elkezdeni a fejlesztő-terápiás foglalkozásokat. A helytelen vagy kialakulatlan testtudat és testséma ugyanis befolyásolja a cselekvés tervezését és irányítását, és meghatározza az iskolai tevékenységek minőségét is, mint például az olvasás és írás tanulást. A terápiás foglalkozások a betegséget megszűntetni ugyan nem tudják, sőt pubertáskorban még fokozódhatnak is a tünetek, azonban segítségével célirányosan fejleszthető a mozgáskoordináció. A fejlesztés sokat javíthat a mozgásokon, finomítja, koordinálja, pontosítja azok kivitelezését, valamint hozzájárul a másodlagos tünetek elkerüléséhez, az érintett személyeknek ugyanis a mindennapi élethelyzetekben sok feszültséget okoz ez a betegség. Szakember segítségével mind a térbeli tájékozódás, mind a finommotorika erősíthető, és ha nem is lesz tökéletes a térben való mozgás, az igazán feltűnő koordinációs problémák csökkenthetők, a kellemetlen bélyeg elkerülhető.
Összegzés
A diszpraxia, amely jórészt a fiúknál megjelenő idegrendszeri eredetű betegség, komoly nehézséget jelent az érintett személyeknek a mindennapok során. Azért, hogy a nehézségek okozta kudarcokból fakadó frusztrációt és másodlagos tüneteket lehetőleg elkerüljük és az érintett személy mindennapi tevékenységét megsegítsük, a gyermekek iskolai előmenetelét megtámogassuk, mielőbb érdemes szakember segítséget kérni és a terápiás megsegítést megkezdeni.”
Forrás: Erhardt Zsófia – logopédus, Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat
Keressen fel!
Keressen fel e-mailen, illetve személyesen.
Keressen fel személyesen
2000 Szentendre, Szentlászlói út 177/A
